Loading...

Minap a Facebookot pörgetve szembejött velem az egyik mérlegképes könyvelő-, és pénzügyi-számviteli ügyintéző képzéseket indító iskola hirdetése.

Az állt benne, hogy náluk gyakorló szakemberek tanítanak. (Most attól tekintsünk el, hogy semmivel sem tanít több gyakorló szakember, mint máshol. Oktatóik többsége a tanításból él. Ismerem Őket.)

Ami engem érdekel, hogy jó-e, ha gyakorló szakemberek tanítanak a könyvelő képzéseken?

Rögtön készítettem egy szavazást a Számvitel Navigátor oldalon. Megkérdeztem: fontos-e, hogy gyakorló szakemberek oktassanak a képzésen?

Az gondoltam, hogy nagyjából fele-fele arányban fogtok a „fontos” és a „nem fontos” lehetőségekre szavazni.

Meglepett a végeredmény.

Egy nap alatt 334-en szavaztatok, ebből 322-en szavaztatok a “fontos”-ra, és mindössze 12-en a “nem fontos”-ra.
Vagyis, 96,5 % szerint fontos, 3,5 % szerint ez nem fontos.

Különösen azért lepett meg az eredmény, mert évente 100-an leírjátok: „biztosan nagyon ért a tanárunk a szakmájához, látszódik, hogy kiváló szakember, de képtelen átadni a tudását”

Igen, ez, az esetek zömében így van.

És tudod miért?

1. Az oktatás is egy szakma (azon túl, hogy hivatás). A pedagógiai, módszertani alapokat meg kell tanulni. Aztán több ezer órán keresztül kifejleszteni a sajátodat, majd azt folyamatosan csiszolni. Csoportról csoportra.
Egy napi 8 órában könyvelőként dolgozó kolléga, aki hetente néhány órát tanít, sem pedagógiai- és módszertani alapismeretekkel nem rendelkezik, sem több ezer órányi ideje, lehetősége nincs arra, hogy kifejlesszen egy hatékony módszert. Annak csiszolásáról nem is beszélek.

2. A gyakorló szakember a tananyag töredékét, mondjuk 10-20%-át használja (mert annál a cégnél ahol könyvel mondjuk nincs elszámolós ár, nincsenek értékpapírok, nincsenek komolyabb saját tőke műveletek, céltartalék, termelés, 6-os-7-es számlaosztály…).

3. A sajátos esetekről –amit a vizsgákon mostanában mindig kérdeznek- pedig végképp fogalma sincs.
És nem is lesz se ideje, se motivációja beleásnia magát. Azért a heti pár óráért nem éri meg. Ebben a cikkben ti írjátok le, mennyire nem veszik a fáradtságot.

4. Rengeteg idő a korábbi feladatsorok feldolgozása, folyamatos nyomon követése. Mondjuk, ha csak ez elmúlt 10 év feladatsorait (és ennyit legalább ismernie kell egy mérlegképes könyvelőket, vagy ügyintézőket tanító oktatónak) fel akarja valaki dolgozni, akkor 60 vizsgasor kell megoldania. Nagyon figyelmesen. Ez 200 munkaóra. Vajon egy főállású könyvelő munkakör mellett erre van energiája egy hobbi tanárnak? Azért a heti pár órányi tanításért, amit lehet, hogy csak 1-2 évig fog csinálni?

Összefoglalva: szerintem egyáltalán nem előny, hanem kifejezetten hátrány, ha gyakorló szakember tanít a képzéseken.
Természetesen vannak kivételek. Vannak ösztönös pedagógiai zsenik, és vannak olyanok, akik veszik a fáradtságot és beleássák magukat a fentiekbe. 100-ból 1-2.

De, ha ez így van, akkor ne hirdessük a hátrányt előnyként!
Bár, a szavazás alapján marketing szempontból hasznosnak tűnik.

Én kifejezetten büszke vagyok arra, hogy oktatóink elsősorban tanárok, pedagógusok, akik egész nap az oktatásban élnek.
Akiknek minden gondolata, hogy hogyan lehet jobban átadni a tudásukat. Ez csiszolják éveken, évtizedeken keresztül nap-nap után.

Mielőtt valaki azt mondaná: savanyú a szőlő, elárulom, sok évig könyveltem, pontosan ismerem a gyakorlatot.

96,5 %, hogy szerinted is fontos, hogy gyakorló szakember legyen a tanárod. Megtisztelsz, ha leírod a hozzászólások közé, hogy miért gondolod.