Minap a Facebookot pörgetve szembejött velem az egyik mérlegképes könyvelő-, és pénzügyi-számviteli ügyintéző képzéseket indító iskola hirdetése.
Az állt benne, hogy náluk gyakorló szakemberek tanítanak. (Most attól tekintsünk el, hogy semmivel sem tanít több gyakorló szakember, mint máshol. Oktatóik többsége a tanításból él. Ismerem Őket.)
Ami engem érdekel, hogy jó-e, ha gyakorló szakemberek tanítanak a könyvelő képzéseken?
Rögtön készítettem egy szavazást a Számvitel Navigátor oldalon. Megkérdeztem: fontos-e, hogy gyakorló szakemberek oktassanak a képzésen?
Az gondoltam, hogy nagyjából fele-fele arányban fogtok a „fontos” és a „nem fontos” lehetőségekre szavazni.
Meglepett a végeredmény.
Egy nap alatt 334-en szavaztatok, ebből 322-en szavaztatok a “fontos”-ra, és mindössze 12-en a “nem fontos”-ra.
Vagyis, 96,5 % szerint fontos, 3,5 % szerint ez nem fontos.
Különösen azért lepett meg az eredmény, mert évente 100-an leírjátok: „biztosan nagyon ért a tanárunk a szakmájához, látszódik, hogy kiváló szakember, de képtelen átadni a tudását”
Igen, ez, az esetek zömében így van.
És tudod miért?
1. Az oktatás is egy szakma (azon túl, hogy hivatás). A pedagógiai, módszertani alapokat meg kell tanulni. Aztán több ezer órán keresztül kifejleszteni a sajátodat, majd azt folyamatosan csiszolni. Csoportról csoportra.
Egy napi 8 órában könyvelőként dolgozó kolléga, aki hetente néhány órát tanít, sem pedagógiai- és módszertani alapismeretekkel nem rendelkezik, sem több ezer órányi ideje, lehetősége nincs arra, hogy kifejlesszen egy hatékony módszert. Annak csiszolásáról nem is beszélek.
2. A gyakorló szakember a tananyag töredékét, mondjuk 10-20%-át használja (mert annál a cégnél ahol könyvel mondjuk nincs elszámolós ár, nincsenek értékpapírok, nincsenek komolyabb saját tőke műveletek, céltartalék, termelés, 6-os-7-es számlaosztály…).
3. A sajátos esetekről –amit a vizsgákon mostanában mindig kérdeznek- pedig végképp fogalma sincs.
És nem is lesz se ideje, se motivációja beleásnia magát. Azért a heti pár óráért nem éri meg. Ebben a cikkben ti írjátok le, mennyire nem veszik a fáradtságot.
4. Rengeteg idő a korábbi feladatsorok feldolgozása, folyamatos nyomon követése. Mondjuk, ha csak ez elmúlt 10 év feladatsorait (és ennyit legalább ismernie kell egy mérlegképes könyvelőket, vagy ügyintézőket tanító oktatónak) fel akarja valaki dolgozni, akkor 60 vizsgasor kell megoldania. Nagyon figyelmesen. Ez 200 munkaóra. Vajon egy főállású könyvelő munkakör mellett erre van energiája egy hobbi tanárnak? Azért a heti pár órányi tanításért, amit lehet, hogy csak 1-2 évig fog csinálni?
Összefoglalva: szerintem egyáltalán nem előny, hanem kifejezetten hátrány, ha gyakorló szakember tanít a képzéseken.
Természetesen vannak kivételek. Vannak ösztönös pedagógiai zsenik, és vannak olyanok, akik veszik a fáradtságot és beleássák magukat a fentiekbe. 100-ból 1-2.
De, ha ez így van, akkor ne hirdessük a hátrányt előnyként!
Bár, a szavazás alapján marketing szempontból hasznosnak tűnik.
Én kifejezetten büszke vagyok arra, hogy oktatóink elsősorban tanárok, pedagógusok, akik egész nap az oktatásban élnek.
Akiknek minden gondolata, hogy hogyan lehet jobban átadni a tudásukat. Ez csiszolják éveken, évtizedeken keresztül nap-nap után.
Mielőtt valaki azt mondaná: savanyú a szőlő, elárulom, sok évig könyveltem, pontosan ismerem a gyakorlatot.
96,5 %, hogy szerinted is fontos, hogy gyakorló szakember legyen a tanárod. Megtisztelsz, ha leírod a hozzászólások közé, hogy miért gondolod.
Sziasztok, 7 éve dolgozom könyvelőként. 3 év kínkeserves szenvedés után, 8 napja kaptam meg a bizonyítványomat.
Nekem az a véleményem, hogy egy tanár legyen tanár. Ha az ideje nagy részében mást csinál, nem a tanításra és az arra való felkészülésre fordítja az energiáját, akkor nem fogja tudni úgy megtanítani, hogy sikeresen levizsgázz. Nagyon messze van a leadott tananyag az életben előforduló dolgoktól, ezért nekem az a tanácsom azoknak, akik még csak most kezdik a mérlegképes képzést, vagy gondolkodnak rajta, hogy jobban járnak, ha könyvelési gyakorlat nélkül ülnek be a padba. Így nem keveredik össze a fejükben a tanult anyag, és a gyakorlatban alkalmazott dolgok. Nekem ez így nagyon nehezen ment, ha újra kezdhetném, akkor fordítva csinálnám: előbb a suli, utána a gyakorlat.
Én egyetértek veletek. Több tantárgy volt amit megutáltam a tanár miatt. Mert nem úgy adta le az anyagot, nem volt diák/hallgató barát sem… Egy pedagógus legyen pedagógus
én teljesen egyetértek Veletek..
Tanárnak lenni egy szakma, amelyet lehet hobbiból csinálni csak ne várjuk el ugyanazt a hatékonyságot :) Plusz lehet, hogy egy programozást jobb ha programozó tanít, de ennek a mérlegképes képzésnek semmi köze a gyakorlathoz.. a vizsgának meg aztán annyi köze van mintha valaki fizika érettségire menne be matek helyett.. nagyon távolról hasonlítanak.. Ezért is van az, hogy rengetegen könyvelnek évek óta mégis megbuknak.. (jobban örülnék ha olyan képzés és számonkérés lenne aminek egy csöpp köze is van az élethez dehát ez még szerintem hosszú évtizedek :D )
Nekünk annó 2 számvitel tanárunk volt. Az egyik tanár, a másik pedig gyakorló szakember. Ketten együtt jól felkészítették a csoportot a vizsgára
Én túl vagyok a vizsgán, már fél éve. Gyakorlatban államháztartásban dolgozom 7 éve , mégis vállalkozóit végeztem.
Nincs teljes rálátásom, de azt mondom, hogy a vizsgára felkészítés inkább rugalmas és jó előadó-készségű tanárt igényel, mint gyakorlati szakembert. Persze kell, hogy valahol a gyakorlatról is beszéljenek az oktatáson, hiszen feltételezzük, hogy utána oda kerül majd a hallgató. Mégis azt mondom, a sikeres vizsgához olyan tanár kell, aki gyakorlott abban, mikor mi az irányzat a vizsgabizottságnál, mik a “felkapottabb témák”…. mindemellett azért nem árt, ha könyvelt is már gyakorlatban az illető, hogy az életre is felkészítsen :-) Véleményem szerint a tankönyvek sem igazán követik az aktualitásokat, száraz, nehéz, sokszor értelmetlen.
Én a vizsgára az órák és az előző vizsgafeladatok rongyosra tanulása mellett a Számvitel Navigátort is használtam, így szép eredménnyel zártam!
Javaslom mindenkinek!
Gyakori, hogy a valóságban “kicsit” másképp csinálunk dolgokat. A végeredmény ugyanaz, de a szakmai követelményrendszer az irányadó.
Szerintem a legtöbben itt arra gondoltunk, hogy a legjobb az, ha nem csak a “könyvekben él” a tanár, hanem oktatáson kívül mást is csinál a területén belül.
Ugyanakkor meg kell említeni, hogy nagyon sok tanár sem tud magyarázni, hiába van képben a vizsgakövetelményekkel. Az sem garancia manapság, hogy az ember tanár.
Teljes mértékben egyetértek! Vagy tanítsd, vagy csináld! Mert mindkettőre nincs elég idő!
Attól, hogy gyakorló szakember, nem biztos, hogy tanítani is tudja
Igen.
Erre ki sem tértem.
Köszönöm, Tanár Úr! :)
Köszönöm az oktatóm nevében is a jó értékelést. Feltétlenül méltatom majd, ha összefutunk.
Az időkeret így is, úgyis szűkös. De lehet a hallgatóknak jó színfolt egy ilyen alkalom. Esetleg fontos dolgok jobban elmélyülnek ezzel az “árukapcsolás”-sal.
Robi, ebben igazad van.
Magam gyakorló könyvelő vagyok. Érthető lenne ha a gyakorlók esetét támogatnám.
Sajnos vannak oktatók, akik nyilván terjedelmes tudással rendelkeznek, de esetenként nem jók annak átadásában, egyetemi éveim alatt tapasztaltam. Számvitelből, azt hiszem szerencsém volt, jól felkészült, biztos tudással rendelkező, és jó előadó oktatóm volt!
Úgy gondolom, igenis ilyen szakembereknek kell oktatniuk.
Az én ötletem az lenne, ha már a kérdés felmerült, hogy esetleg vendégként szerepeljenek gyakorló kollégák,nem azt mondom, hogy triviális, de nem bonyolult esetek kapcsán világítsanak meg olyasmit, ami mondjuk oktatáskor bizton nem kerül elő.
Helló!
Az jó, ha jó oktatód volt :)
A gyakorló kollégák időnkénti szerepeltetése nagyon jó ötlet, egyedül az időkeret kevés. Sajnos
Én is a fontosra szavaztam, de ez az érvelés elbizonytalanított.
Szóval pontosítanám a véleményemet: azt továbbra is fontosnak tartom, hogy olyan tanítson, aki látta már a gyakorlatot is. Sokszor, és nem csak a számvitelnél, a gyakorlat és az oktatás köszönőviszonyban sincs egymással, és nem azért, mert a törvénysértést nem tanítják, a gyakorlatban meg létezik, hanem mert eleve másképp áll hozzá egy feladathoz az, aki már látta, hogy hogy néz az ki a gyakorlatban, illetve jobban átlátja, hogy mi az, ami életszerű, és mi az, ami nem az. Továbbá egy gyakorló szakember talán jobban rá van kényszerülve, hogy kövesse a törvényi változásokat.
De a cikk érvelését is el tudom fogadni – az oktatást nem lehet félvállról venni, azt vagy 100%-osan csinálja valaki, vagy sehogy.
Azzal egyetértek, hogy mindenképpen jó, ha ismeri a gyakorlatot