Loading...

6/7-es számlaosztály?

Utáltam és tartottam tőlük. Ma a kedvenceim!


Nem voltak jó tanáraim. Tőlük nem lehetett megtanulni. A tankönyvek sem voltak jobbak. Azokból sem ment.

Amikor elkezdtem tanítani ez volt az egyetlen fekete folt. Féltem, hogy mi lesz, ha a 6/7-ről kell beszélnem. Annyira tartottam tőle, hogy elhatároztam: ha az első csoportom végéig nem sikerül megértenem, akkor még mielőtt ehhez a részhez érnénk, felmondok.

Hónapokon keresztül nyomasztott. Nem tudtam, hogy mi lesz.

A létező összes tankönyvet összeszedtem és próbáltam belőlük megérteni. Nem ment.

Mikor a tanterv szerint már csak néhány alkalom volt a 6/7-es számlaosztályig, gondoltam egyet. Kerestem egy egyszerűbbnek látszó megoldott példát. Fogtam egy A3-as franciakockás lapot és elkezdtem felrajzolni az akasztófákat, és össze-vissza nyilazgattam a lépéseket.

Nem volt elég a lap, ráadásul áttekinthetetlen volt.

Ezután összeragasztottam két A3-as lapot. Ehhez már le kellett hasalni a földre.

Rajzolgattam tovább. Itt már kifértek az akasztófák, de még mindig nem ment.

Napokon keresztül rajzolgattam, próbáltam logikus rendbe helyezni a könyvviteli számlákat.

A 2-3. este lefeküdtem, órákig pörgött még az agyam, nem tudtam leállni. Aztán egyszer csak félálomban, valahogy összeállt a kép, megjelent egy folyamatábra. Elaludtam.

Másnap reggel ébredés után az első dolgom volt, hogy papírra vessem.

Azt hiszem, ha azon az éjszakán nem áll össze ez az ábra, akkor egészen másként alakult volna a szakmai pályafutásom. Nem tudom, hogy ma mit csinálnék, de – ahogy írtam – a tanítást egészen biztosan abbahagytam volna.

Ezért lett a kedvenc tananyagrészem.