Valóban unalmas embertípus a könyvelő?

Sokan a könyvelőket unalmasnak és sótlan embereknek tartják. Nem értik, hogyan szerethetik a számok világát és miért nem unják meg nap nap-után a munkájukat. Érdekes sztereotípiák ezek, hiszen belegondolva sok szakma tűnhet unalmasnak egy könyvelő számára is és ugyanúgy érthetetlennek.

A sztereotípiák tehát értelmetlenek és sokszor nincs valóságalapjuk. A negativitás viszont valahol érthető, hiszen az egyetemes nyelv, a matematika mindig is a kevésbé érthető tantárgyak közé sorolták már az általános iskolákban is. Ha valakinek viszont tehetsége van a számokhoz, azt nem csak kihasználni érdemes, de becsülni is. Egy szenvedélyes könyvelő, aki szereti a munkáját, biztosan nem fog csalódást okozni a közös munkaviszony során. Hiszen ha valaki tényleg szereti azt, amit csinál, akkor számára nem teher, inkább kikapcsolódás.

Miért érdemes szenvedélyes könyvelőt keresni?

A szakma tele van monotonitással, hiába egyre több a digitalizálandó munkafolyamat, sajnos a napi rutinok így sem maradhatnak el. Az igazi digitális áttörés pedig csak évekkel később fog érződni a szakma egyszerű adminisztrációs feladatainál. Ha valaki nem szereti kellőképpen a szakmáját, akkor hosszútávon nem csak besavanyodhat, de meg is gyűlölheti azt. A precizitást igénylő munkafolyamatokhoz nem csak tudásvágy szükséges, de tehetség is, hogy egy életen át tudja folytatni.

A könyvelői szakma szerencsére állandó megújulásra ösztökéli a szakmabelieket, hiszen a szinte hónapról hónapra megújuló törvények vagy a rendszeres továbbképzések mind megtörhetik a napi robotmunkát. A kötelező kredit szerzésekről nem is beszélve. Persze hosszútávon a család mellett biztosan fárasztó lehet, hiszen a könyvelői szakma sokszor több odaadást igényel, mint más szakma.

A könyvelők azonban munkájuk során kidolgoznak egy hatékonyabb és következetesebb munkarendet. Nem csak monotonitás tűrőnek kell lennie egy jó könyvelőnek, de bizony remek szervezői készséggel is kell rendelkeznie. Hosszútávon csak így tud sikeres lenni a munkájában. Az „unalmas aktakukac” sztereotípiának pedig azért sincs alapja, mert a szakmabeliek nap-nap után úgy dolgoznak, hogy egy-egy hiba következménye komoly pénzbírságba vagy akár vállalkozás sikerességébe is kerülhet. Nem csak adóbevallási szezonban van hatalmas felelősség a könyvelőkön. A másik nehéz szegmense a szakmának az ügyfelekkel való kapcsolattartás.

Aki emberekkel foglalkozik bizonyosan sejti, hogy ahány ember annyiféle probléma elv itt is gyakran előforduló jelenség. Sajnos sokszor az ügyfelek türelmetlenek és feszülten fordulnak a könyvelőkhöz, amikből sok konfliktus keletkezik. Összeszedve egy jó könyvelőnek nem csak monotonitás tűrőnek kell lennie, értenie kell a számokhoz, jó kommunikációs készséggel kell rendelkeznie és készen kell állnia az állandó megújulásra. Ezeket a tulajdonságokat csak egy olyan emberben találhatja meg az ügyfél, aki odaadással és szeretettel fordul a szakmája felé. A szenvedélyes könyvelő pedig maga a kincs.